Az alpesi sielés évtizedeken keresztül a technikai sportok királykategóriájának számított, Magyarországon is státusz-szimbólumként. Korábbi generációk felnőttjei között máig identitásmeghatározó pont, hogyha valaki “síőrült” és büszkén mesél is.
Mégis, ma már nem választja fiatal ezt a sportágat hosszú távú versenysportként, és szabadidősportként is egyre kevésbé. Mi történt? Miért nem akar ma egy 10–16 éves gyerek alpesi síző lenni, miközben a TikTokon futó sportágak, a futball, az esport vagy a street sportok soha nem látott tömegeket mozgatnak meg.
Az élsportba vezetett támogatott út és a sztorik és utak individualitására épülő identitásvisszahozó márkaépítés lehet a kulcs az alpesi sí új sikere felé, ezáltal afelé, hogy a fiatalok újra sieljenek, sőt versenyezzenek. Ez pedig a saját sportolói sikerem mellett célom tehetséggondozó és sísportot népszerűsítő programok indításával.
Kulturális shift: a hősi sportokból az identitás sportok felé
Az alpesi sí nem épült be a fiatalok identitás-narratívájába. Régen a sport hősök termelésére szolgált. Ma a sport identitásról szól:
* street culture
* lifestyle sportok (skate, parkour, running)
* esport
Közben a futásnak sikerült az identitás-movement transzformálódás, futóklubok az új Fashion Week-ek. A padel, pilates “instagrammable” sportágak lettek, posztolható pillanatokkal, könnyed belépési küszöbbel a közösségbe. A Forma1 a hőseik változatos életútjait fókuszba helyezve hőst csinált belőlük.
Gatekeeping – azaz zártság, “kapuk védelme”, kapcsolatokon alapuló sportágfogalom konzerválása
A sportág rendkívül komplex, ahol a nemzetközi szintű tudás is keveseknél hozzáférhető.
Komplexitásába gyakran elszánt versenyzők, elhivatott családok ássák bele magukat, miközben a rendszer pedig a szokásokra épít egy társadalmilag és sportágszakmai szempontból is hihetetlen gyorsan változó világban. A tömegsport és versenysport szintjén nem jelennek meg a márkaszakmai szempontok, a motivációs rendszer elavult.
Fiatalok felé történő kommunikáció és tömegsportból tehetség kiválasztás hiánya.
Amennyiben nincs egy háttér, aki a fiatalt újabb és újabb akadályokon átlendíti, nincsen kialakított tehetségkiemelő út fiatalok számára.
A műjégen cikázó srácok zseniális alpesi síelők lennének. Esélyük sincs egyáltalán kipróbálni szakmai szervezésben a sportot, hisz nincsenek megszólítva. Ha nincs szétválasztva az élsport tehetség kiválasztása a tömegsport kizárólag szülők felé folytatott kommunikációjától, így egyik sem tud hatékonyan működni.
Elveszett image mint státuszszimbólum, új státuszszimbólumok a társadalomban
A sísport népszerűsége számára nemcsak a többi sportág jelent versenykörnyezetet. A társadalomban korábban valódi státuszszimbólumként létező sportág a korábbi generációk számára ma már nem jelenti azt a státuszt. Egy külföldi ingatlan vagy Bali utazás jóval nagyobb közösségi vonzerőt jelenthet a szülők számára is, a sí komplex mozgásformája pedig csak kitartó ismételt „befektetések” után ad látható, megosztható sikerélményt. A padel közösséget formál, amihez tartozni lehet, miközben meg tudta tartani exkluzivitását.
A magas belépési küszöb megfelelő márkakommunikációs stratégiával még előnye is lehetne az alpesi sínek (a limitált, az exkluzív menő. A Facebook első launchánál is kulcsfontosságú volt, hogy csak Harvard-os emailcímmel lehetett regisztrálni, nem tehette meg bárki, és oda tartozni akartak).
Nyitott, társadalmi diverzitás felé irányuló kommunikáció hiánya
Ez szintén megakasztja a sísportot, miközben Kim Kardashian a saját North Face x Skims kollabján síel mindig Instán, mégsem általános olyan személyiségek jelenléte a sportban, akik más szubkultúrákból, a sívilágtól eddig idegen szubkultúrákból érkeznek.
A digitális generáció figyelme más sportokra irányul
Az Alpha és Z generáció gyors dopaminra van hangolva, vizuális, social-first világban él a sportot is brandként, tartalomként látja.
A példaképek hiánya és a kulturális láthatatlanság
A sportág akkor növekszik, ha vannak ikonok, Michael Jordan a kosárban, és popkulturális jelentőséget nyer egy egy személyiség, momentum vagy eszköz. Az alpesi síben a globális ikonok ritkán törnek át a mainstream popkultúrába. A fiatalok nem látnak sízőket TikTok trendekben, streetwear kollabokban, gaming eseményeken.
Ennek oka az is, hogy a klasszikus sísport konzervativitása miatt a síelők nemzetközi szinten is kevésbé mernek eltérni a megszokottól, mert a sísport ezt “különcködésként” élheti meg, kiutasíthatja őket, miközben valójában a sportág márkáját építik.
Talán az egyetlen sportág, ahol nem térül meg még a nemzetközi élmezőnybe jutás anyagilag.
Összehasonlítva a labdarúgással, tenisszel, ahol már a világ 500-1000 legjobbja között pénzdíjakat nyerhetsz, az alpesi sí még a top levelen sem téríti meg a befektetéseket, melyek általában családok vállára hárulnak.
Sőt még a világkupa 30., ami felér egy BL főtáblával, versenytől függően 200-300 eurós pénzdíjat nyer, miközben egy nemzetközi top edző napi díja 400 Eurótól indul.
Nem érthető eredménykommunikáció nemzetközi szinten
A nemzetközi versenysport értéke az Világkupa szint alatt nem kap megfelelő marketing támogatást.
A világon 150. helyen álló versenyzők, akik teniszben már óriási összegeket nyernek, gyakran söröskartonokon állnak eredeményhirdetésekkor. A FIS pontok nehezen kommunikálhatóak a nagyközönség számára.
A síelés nem okolhatja a hobbisport magas belépési küszöbét a sportág kihívásaiért az új generációnál, amikor a Forma1 és a Padel is süvít.